Ezek a képek igazából csak kedvcsinálóak és bátorítóak ahhoz, hogy szépítgessük a kicsik szobáját. DE NEM elvárás. Nem ettől függ a gyerekek boldogsága. (Inkább a miénk. De itt sem a boldogságról, inkább a szépérzékünkről van szó.) Nem tudom, hogy Anyu hányszor rendezte át a szobát míg gyerekek voltunk, pedig azt mondja megtette párszor De minket nem érdekelt. A játékok annál inkább. Azzal lehetett minket levenni a lábunkról, ha hétvégén korán reggel nézhettünk mesét, ha az uncsitesóinkkal és  az utcában lakó gyerekekkel bújócskázhattunk, focizhattunk. Bringázhattunk a Városmajorban vajas kenyérrel a kezünkben. Akkor még egyedül is lehetett játszani…Hogy van ez?….:-((

De elég a nosztalgiából. Még elsírom magam.

 

 

 

 

 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ebben a stílusban az a jó, hogy teljesen egyéni karaktert adhat a szobának. Olcsó, ha jól csináljuk, hiszen pont az a lényege, hogy nem kell mindent felújítani, hogy régi pompájában tündököljön. Bontott faanyagból apu ágyvéget, esetleg teljes ágyat tud varázsolni. Ha összevetjük az üzletekben kapható kínálattal szinte ugyanazt az árat fizetjük ki, viszont ezek a darabok még jól össze voltak rakva. Nem csak bútorszerelvényekkel voltak rögzítve hanem rendesen csapoltak. Nem utolsó sorban pedig nem köszön vissza ugyanaz a szoba soha, sehol…

Legyetek bátrak, ha tudtok… Vagy csak próbáljatok :-)))) rendet tartani. Az már fél siker és nagyon jól néz ki!!

 

Vélemény, hozzászólás?

Set your Twitter account name in your settings to use the TwitterBar Section.